Milyen ütemben növekednek a nyárfák?

 

Ismered a Váci Révnél a nagy nyárfát? - kérdezte egy barátom. Kigyulladt ugyan valami pislákoló fény az agyamban, de nem tudtam  felidézni a látványt , így szombat délután elindultam Tahitótfaluba, úgyis rég jártam arrafelé.  Hát persze, Baranyai Laci egyik fája, ezzel indult ott a történet. Beugrott az is, hogy 2016- ban, amikor rendszeresen látogattam a Szentendrei-szigetet, olyan durván csonkolták, hogy nem sok esély látszott a felépülésére.

Ezzel szemben most egy életerős, nagy koronát növesztett fát találtam, jelentős - kereken 800 cm-es - törzsátmérővel. A Dendrománián 760 cm-rel szerepel 2011-ből. A 40 cm-es törzsgyarapodás a csonkolást is figyelembe véve szép teljesítmény.

A következő élmény mellbevágó volt. Újfent Baranyai Laci találatáról van szó, ezúttal egy remek szürke nyárról a közelben, de már a galériaerdőben, egy felhagyott, rozsdásodó vízkút közelében. Nos, ezt a kifejezetten terpeszes példányt 732 cm-rel tette fel Gyuri a listára, szintén 2011-ben.

Amitől leesett az állam, hogy mell magasságnál feljebb mérve is 840 cm (!) lett az eredmény, de ha megpróbáltam a 130 cm-t erőltetni, 900 cm fölé szaladt a centi, amíg a gyökértalp kerülete 13,5 m. Sajnos a fotó nem jó, de érzékelteti a roppant méretet és az arányokat.

És hogy ne teljen el nap új fa nélkül, egy 690 cm-es nyár a közelben.

Búcsúzásképpen ízelítő a közli mocsárréten virító nyári tőzikéből. A legszebb virágzásban van.

Vasárnap a III. kerületi Mocsáros-dűlővel kezdtem a programot. Ez a durván egy négyzetkilométeres terület most védelem alatt áll. Az ültetett nyárast változatos fafajokból álló erdővé alakítják. Füzes facsoportok, vízfolyások, mocsárrétek tagolják a helyszínt, de állattartás is folyik itt. Maga a táj nyugalmat, harmóniát sugároz, jó ide kijönni. Vannak nagyobbacska fák, számunkra jelentős egyedet viszont csak egyet találtam, nagyjából a terület közepén. Ez a fa egy idős, de aránylag jó állapotú szürke nyár.

Törzskörmérete 570 cm, oldalán hatalmas sárga gévagomba-telepekkel. A borostyán mennyisége még tűrhető, az összképet egyelőre nem befolyásolja hátrányosan.

Egy gyakori, de szép növény a káposztafélék rokonsági körébe tatozó szümcső (Bunias orientalis). Ehető, sőt gyógyhatást is tulajdonítanak neki.

Búcsúzzunk a Mocsárostól egy látványos virág, a fodros gólyaorr (Geranium phaeum) képével.

Bár már későre járt, gondoltam belefér még egy kisoroszi villámlátogatás. Odafelé el-elcsábultam a Duna felé vezető földutakon. Egyik ilyen portyázáskor futottam bele a korcs nőszirom (Iris spuria) egy szép állományába. Sajnos a színe kissé a kék irányába ment el, a szirom valójában halványlila.

Közelebbről.

De nézzük a főcélt, egy impozáns kettős nyárat, melyet 2016-ban találtam, és amelyet Gyuri ebben az évben hitelesített (akkor 800 cm-es volt). A jelenlegi méret 832 cm, vagyis 9 év alatt 32 cm-es növekedés - ha helyesen mértem.

És még egy fa Kisorosziból, egy vénic szil, mely szintén fenn van a Dendrománián. 2016-ban 426 cm-es volt, most én 465 cm-t mértem, de a sok borostyán miatt reálisabb a 456 cm, így durván 30 cm-es gyarapodás tartható reálisnak. Gyuri 2016-os fotóján látható, hogy akkor a fa még egyáltalán nem volt borostyános.

Következzen a búcsú a tájtól a Duna-parton valahol Kisoroszi és Tahitótfalu között.

Rövid beszámolók

A következő fotót kaptam egy bódvarákói platánról Daniló Esztertől. Ennek nem lehetett ellenállni.

Április végén tehát ellátogattam Bódvarákóra, hogy a nagy platánt megmérjem. A fa magánterületen áll, de sikerült megszervezni, hogy a házőrző kutyát addig  bezárják. A fa figyelemre méltóan érdekes alakú, és éppen megüti a 600 cm-t.

Útközben megálltam Miskolcon, hogy egy több mint 10 éve talált, akkor 450 cm-es, kifejezetten szép alakú (még hitelesítetlen) bálványfát megmérjek. Sajnos csak egy lefűrészelt, a talajszintből alig kiálló csonk fogadott. A már ismert bulgárföldi (Stadion utcai) nagy nyárral viszont több szerencsém volt: nemcsak megvolt, hanem tekintélyes növekedést produkált -  960 cm-es törzskerületet mértem.

Leromlásnak, ágletöréseknek nyoma sincs. A tököli nyárral esetleg ez a fa is beléphet a tízméteresek előkelő klubjába röpke 10-12 év múlva.

Magyarázó táblát is kihelyeztek a közelében. A szöveg elején 10 és fél, a vége felé pedig majdnem 10 méteres fáról olvashatunk... De nem baj. Lényeg, hogy gondját viselik a remek példánynak, amely még "ó-drávai mércével" se csekélység, nemhogy egy nagyváros peremén.

Ha Bódvarákó, onnan már csak egy kőhajítás Tornanádaska, nem lehetett kihagyni. A kastélykert elhagyatott, de bizonyos fokú ápolás nyomait azért magán viseli. A helyi lakosság apraja-nagyja kísért a bejáratig, de a kertben már egyedül voltam, fantasztikus érzés volt. Első utam a mamutfenyőhöz vezetett . Megvan, jó az állapota, alacsony kerítés védi. Siettem, most nem mértem, de újra rácsodálkoztam a mamutfenyők becsapós kinézetére. Még 5-10 méterről se gondolná listásnak az ember, ami nyilván a karcsú alak következménye.

Visszafelé egy nagyobb fa sziluettje bontakozott ki. Új fát találtam: egy 450 cm-es magas kőrist - magasnak ugyan nem magas, de kielégíti a kritériumokat.

Előző nap Gödöllőn voltam, ahonnan visszafelé a régi 3-as úton Budapest közelében megfogott a Szilasliget tábla. Miközben a kellemes asszociációkat idéző szón merengtem, már kanyarodtam is ösztönösen. Sorompó, földút, vízfolyást kísérő ligeterdő, mi kell még? A nagy fák zöme persze csokros nyár volt. Jó 800 m séta után a szerencse mégis mellém szegődött. Egy irdatlan magas fához közeledve egységes törzs bontakozott ki  sűrűből. Nem is csalódtam: 690 cm-es, teljesen egytörzsű nyár állt előttem. A magassága 40 m körüli.

Olyan igazi fekete nyár, annak minden jellemzőjével: integető lombkorona, rezgő levelek, ki- és beszálló madarak. Sokáig néztem.

Még egyszer látnom és persze mérnem kellett. Kényszeresség, újra átélés?

Ugrás Kistarcsára, ahol egy 610 cm-es fűz volt a zsákmány

Búcsúzzunk a Budapest környéki tájaktól ezzel a remek, őszi vérfüves lápréttel Nagytarcsán.