Budapesti fák

Ugyan mit lehet csinálni 2021. január elsején, ha szép az idő, de későn
keltünk? Megnézünk néhány budapesti fát. Elsőnek természetesen a nagy
törökmogyorót a XII. kerületi Béla király útján. Utoljára több mint 4
éve láttam, akkor 603 cm-t mértem, Gyuri kereken 600 cm-rel vette fel
2012-ben a Dendromániára. Most 607 cm-es. A növekedés üteme ezek szerint
nem túlságosan gyors, alig 1 cm évente.

A ma már egyedülálló méretű fa nyilvánvalóan kertészeti bravúr
eredménye, több csemetét ültettek egymás mellé. Rapaics Rajmund annak
idején nem egy írást szentelt a törökmogyorónak, amelyekben a 300 cm-t
meghaladó fákat már nagynak tekintette. Erről a fáról tudomásom szerint
soha senki sem szólt, nem említette sem ő, sem Papp József, de Viczián
Zsófia sem a Budapesti fák c. kötetében. Azt is csak egy helybéli
lakostól tudom, hogy Rákosi Mátyás orvosának (bizonyos Sirálynak) a
kertjében állt.

Kínálja magát a felülésre, különös érzés a roppant ágak ölelésében
tartózkodni... Mindig aggódok e fáért, hiszen időről-időre felröppennek
a hírek a terület rendezéséről. Eddig még szerencsére nem történt semmi.

A II. kerületi Csalogány utcában álló kínai papíreperfa messziről nem
nagyon látványos. Erről a fáról egyszer már beszámoltam, de a
Dendrománián nem szerepel.

Érdemes közelebbről is szemügyre venni - egyszerűen lenyűgöző!
Verhetetlen a maga kategóriájában.

A másik fele is látványos.

Elég hihetetlen, de 2017 óta 30 cm-t növekedett - vagy valamikor
hibáztam. Jelenlegi mérete 355 cm.  Ez önmagában talán nem olyan
megrendítő, de a sajmeggyhez hasonlóan ez a fa sem nő nagyra, inkább
cserje vagy kis termetű fa marad. Nem lehet nem észrevenni, hogy furcsa
szörnyre emlékeztet.

Következő állomásunk a II. János Pál pápa tér (korábban Köztársaság tér)
a VIII. kerületben. Megnézésre érdemes a szabályos négyzet alakú tér
egyik szögletében a Tűzparancsnokság (vagy Tűzoltókaszárnya) patinás
épülete, mely 2020-ban volt 125 éves.

A geometrikus tér másik sarkában, az Erkel színház mellett áll egy 314
cm-e ostorfa.

Nem messze egy másik, 340 cm-es.

Végül a legnagyobb 362 cm-es. Tőle jobbra, talán 10 méterre található a
tér negyedik listás ostorfája (335 cm). E fákat már régebben találtam,
de nincsenek a Dendrománián. Mindegyik jó állapotú, ráadásul egyiknek a
kéregrepedésében egy kiváló megtartású 1000 Ft-ost találtunk

A VIII. kerületben maradva az Illés utcai két bálványfa látható (a
Füvészkert bejáratától vagy 150-200 méterre). A közelebbi 365 cm-es, még
úgy ahogy kinéz. A másik is listás, de azt csonkolták és a törzs feléről
már lejött a kéreg. A bálványfa elméletileg a legellenállóbb a városi
parkfák közül, de a nagyobb méretűek mégis elég gyorsan leromlanak. A
Füvészkert sajnos zárva tart, de az Urológiai klinikára se jutottam be,
ahol egy öreg, látványos szivarfa áll - valamikor a Füvészkert fája volt...

Gerecsei kiruccanások

December végén Vértestolna környékén jártam több alkalommal – most a fakeresés említésre méltó találataiból válogatok. Az M1-esről letérve a Tarján felé vezető - sajnos elég forgalmas - út állandó izgalomban tartja az embert. Nem is tudom, mi veszélyesebb: a folyamatos "radarozás" a fejjel a kanyargós úton vagy a leállás az arra alkalmatlan helyeken. Autóút és vízfolyás között áll ez a 480 cm körüli tölgy. Mondanom sem kell, ekkora fát már tanácsosabb megmérni, mint az autóból saccolni.

A festői fekvésű Vértestolna valójában a Gerecsében van, így se a Vérteshez, se Tolnához nincs sok köze. Könnyű megtalálni ezt a látványos, 730 cm-es füzet a házaktól kőhajításra.

A fa egyik oldala nem tökéletes...

...de a másik minden igényt kielégít.

A település ellenkező, északnyugati végében, szántó szegélyében 520 cm-es szelídgesztenye. Finoman szólva túl van a fénykorán, gyakorlatilag csak egy nagyobb ága él. A kéreg a törzstől helyenként kezd elválni. Szomorú, mert Komárom-Esztergom megyéből nincs szelídgesztenye-adat a Dendrománián!

A Gyermely-Tarján-Vértestolna közötti autóutak mentén méretes mezei juharok sorakoznak. A maga 362 centiméterével ez a király.

Tornyópusztánál az út menti lepényfa éppen ugyanennyi. A törzse három egymás melletti tag összenövéséből jött létre, vagyis a fa határozottan kétdimenziós. Leginkább Torma Zoli "véleményes" jelzőjét akasztanám rá.

Az úttól talán 100 méterre, bozótos, nehezen megközelíthető helyen egy tölgy koronája tűnik fel a napfényben. Az ilyen fák többnyire nem listásak, ezért nem is fordítottam rá különösebb figyelmet, de azután mégis elindultam felé.

Közelről már látszott, hogy komolyabb fa - 575 cm-es. A helységnév ismerős volt, ezért otthon megnéztem a Dendrománián. Ezt a tölgyet Baranyai Laci találta meg 2011-ben, akkor 545 cm-es volt. Kissé odvasodik, ettől eltekintve jól tartja magát.

Talán 150 méterre a tölgytől öreg, 420 cm-es mezei juhart találtam viszonylag tűrhető állapotban - ez új.

Messzebbről nem feltűnő, ráadásul hirtelen ránézésre fűznek gondoltam.

Az Óév utolsó napján indultunk Eszterrel Vértestolnára, hogy onnan a

piros jelzésen Tatabányára, a Turulhoz menjünk.

Az irdatlan sár és az emelkedő együtt túl soknak bizonyult, én két

bottal is alig tudtam talpon maradni.

Úgy 3,5 km-es örökkévalóságnak tetsző, rémes csúszás-mászás után

jutottunk el a 170 méterrel magasabban fekvő gyönyörű Hajagos-rétre,

amely nem Vértestolnához, hanem Vértesszőlőshöz tartozik.

Már az erdőben is feltűnt egy 219 cm-es barkócafa...

...egy magas, de nem listás csertölgy társaságában.

A réten szemmel láthatólag több is volt ebből a nem túlságosan gyakori

fából. Jellemző rá, hogy a koronában sűrűn és párhuzamosan állnak a

hosszú, vékony ágak, így habitusában kissé a vadkörtére emlékeztet, de

nem olyan sötét - egyszerűen gyönyörűséges, van benne valami légies

harmónia.

Ez a példány a rét szélén 279 cm-es - háttérben az erdő.

Egy másik 227 cm.

Végül a király éppen 300 cm-es, már kissé odvasodó, de amúgy nincs baj vele.

A rét egyik sarkában nagyobb fa tűnt fel, egy tölgy.

Hosszas töprengés-vizsgálódás után kocsánytalan tölgynek ítéltük, amit a

415 méteres tengerszint feletti magasság is megerősíteni látszik. A 484

cm méret így nem okozott csalódást!

Későn indultunk, ideje megkezdeni a visszavonulást. Mindenfelé hollók.

A mohos sziklákat aranyos fodorka díszíti.

Búcsúzzunk a tájtól Vértestolna látképével!

Sáska környéki bükkök

Kezdjük Vajda Ernő nosztalgikus fotójával, melyen a nagyobbik fa látható

1965-ben. A képaláírás szerint a fa életkora 250-300 évre tehető. A

szerző az életkorokat hallomás alapján jegyezte fel, így azok nem

tekinthetők szentírásnak. Az 1969-ben (1100 példányban megjelent) könyv

felvételei reálisak és művésziek is egyben, vagyis a "prózai"

fekete-fehér fénykép képes megragadni és visszaadni a fa méretét,

jellemző sajátosságait, de többnyire a fafaj tulajdonságait is. A fák

bejáráshoz és fotózásához nyilván hosszú idő és roppant türelem kellett,

de a szerző a napszakot és a fényviszonyokat is nagyon gondosan

választotta meg.

Ugorjunk most 43 évet. Pósfai Gyuri 2008-ban készített képeit látjuk a Dendromániáról. Baranyai Laci híradása nyomán ekkor több mint 40 (!) bükkfa került fel a listára (elképesztő mennyiség, még Torma Zolinak is becsületére válna...). A legnagyobb ezek közül a Vajda-Ernő által korábban megörökített egyed, ami 630 cm-rel került fel a listára Sáska (pontosabban eredetileg Monostorapáti) lelőhellyel.

A rangsorban egy 616 cm-es példány követte. A fotókat látva 2009. március 21-én magam is felkerekedtem, hogy megcsodáljam a remek példányokat. A nyirádi tölgyesben való bolyongás után azonban sajnos csak alig fél órám maradt sötétedésig. A keresgélés annyira elvette az időt, hogy vissza kellett fordulnom látható eredmény nélkül.

Amikor néhány nappal később, március 28-án megismételtem a látogatást, a következő siralmas kép fogadott. 

A két időpont között orkánerejű szél tombolt a környéken, így az akkori listavezető bükkfa gyökerestől kifordult.

Akkor a bükkök listáján 2. helyen álló 616 cm-es egyed is megsérült.

Közelebbről. 

Nem tudom, mi van most a 2009-ben lábon maradt 616 cm-es bükk-kel.