Kezdjük Vajda Ernő nosztalgikus fotójával, melyen a nagyobbik fa látható
1965-ben. A képaláírás szerint a fa életkora 250-300 évre tehető. A
szerző az életkorokat hallomás alapján jegyezte fel, így azok nem
tekinthetők szentírásnak. Az 1969-ben (1100 példányban megjelent) könyv
felvételei reálisak és művésziek is egyben, vagyis a "prózai"
fekete-fehér fénykép képes megragadni és visszaadni a fa méretét,
jellemző sajátosságait, de többnyire a fafaj tulajdonságait is. A fák
bejáráshoz és fotózásához nyilván hosszú idő és roppant türelem kellett,
de a szerző a napszakot és a fényviszonyokat is nagyon gondosan
választotta meg.
Ugorjunk most 43 évet. Pósfai Gyuri 2008-ban készített képeit látjuk a Dendromániáról. Baranyai Laci híradása nyomán ekkor több mint 40 (!) bükkfa került fel a listára (elképesztő mennyiség, még Torma Zolinak is becsületére válna...). A legnagyobb ezek közül a Vajda-Ernő által korábban megörökített egyed, ami 630 cm-rel került fel a listára Sáska (pontosabban eredetileg Monostorapáti) lelőhellyel.
A rangsorban egy 616 cm-es példány követte. A fotókat látva 2009. március 21-én magam is felkerekedtem, hogy megcsodáljam a remek példányokat. A nyirádi tölgyesben való bolyongás után azonban sajnos csak alig fél órám maradt sötétedésig. A keresgélés annyira elvette az időt, hogy vissza kellett fordulnom látható eredmény nélkül.
Amikor néhány nappal később, március 28-án megismételtem a látogatást, a következő siralmas kép fogadott.
A két időpont között orkánerejű szél tombolt a környéken, így az akkori listavezető bükkfa gyökerestől kifordult.
Akkor a bükkök listáján 2. helyen álló 616 cm-es egyed is megsérült.
Közelebbről.
Nem tudom, mi van most a 2009-ben lábon maradt 616 cm-es bükk-kel.
