Milyen ütemben növekednek a nyárfák?

 

Ismered a Váci Révnél a nagy nyárfát? - kérdezte egy barátom. Kigyulladt ugyan valami pislákoló fény az agyamban, de nem tudtam  felidézni a látványt , így szombat délután elindultam Tahitótfaluba, úgyis rég jártam arrafelé.  Hát persze, Baranyai Laci egyik fája, ezzel indult ott a történet. Beugrott az is, hogy 2016- ban, amikor rendszeresen látogattam a Szentendrei-szigetet, olyan durván csonkolták, hogy nem sok esély látszott a felépülésére.

Ezzel szemben most egy életerős, nagy koronát növesztett fát találtam, jelentős - kereken 800 cm-es - törzsátmérővel. A Dendrománián 760 cm-rel szerepel 2011-ből. A 40 cm-es törzsgyarapodás a csonkolást is figyelembe véve szép teljesítmény.

A következő élmény mellbevágó volt. Újfent Baranyai Laci találatáról van szó, ezúttal egy remek szürke nyárról a közelben, de már a galériaerdőben, egy felhagyott, rozsdásodó vízkút közelében. Nos, ezt a kifejezetten terpeszes példányt 732 cm-rel tette fel Gyuri a listára, szintén 2011-ben.

Amitől leesett az állam, hogy mell magasságnál feljebb mérve is 840 cm (!) lett az eredmény, de ha megpróbáltam a 130 cm-t erőltetni, 900 cm fölé szaladt a centi, amíg a gyökértalp kerülete 13,5 m. Sajnos a fotó nem jó, de érzékelteti a roppant méretet és az arányokat.

És hogy ne teljen el nap új fa nélkül, egy 690 cm-es nyár a közelben.

Búcsúzásképpen ízelítő a közli mocsárréten virító nyári tőzikéből. A legszebb virágzásban van.

Vasárnap a III. kerületi Mocsáros-dűlővel kezdtem a programot. Ez a durván egy négyzetkilométeres terület most védelem alatt áll. Az ültetett nyárast változatos fafajokból álló erdővé alakítják. Füzes facsoportok, vízfolyások, mocsárrétek tagolják a helyszínt, de állattartás is folyik itt. Maga a táj nyugalmat, harmóniát sugároz, jó ide kijönni. Vannak nagyobbacska fák, számunkra jelentős egyedet viszont csak egyet találtam, nagyjából a terület közepén. Ez a fa egy idős, de aránylag jó állapotú szürke nyár.

Törzskörmérete 570 cm, oldalán hatalmas sárga gévagomba-telepekkel. A borostyán mennyisége még tűrhető, az összképet egyelőre nem befolyásolja hátrányosan.

Egy gyakori, de szép növény a káposztafélék rokonsági körébe tatozó szümcső (Bunias orientalis). Ehető, sőt gyógyhatást is tulajdonítanak neki.

Búcsúzzunk a Mocsárostól egy látványos virág, a fodros gólyaorr (Geranium phaeum) képével.

Bár már későre járt, gondoltam belefér még egy kisoroszi villámlátogatás. Odafelé el-elcsábultam a Duna felé vezető földutakon. Egyik ilyen portyázáskor futottam bele a korcs nőszirom (Iris spuria) egy szép állományába. Sajnos a színe kissé a kék irányába ment el, a szirom valójában halványlila.

Közelebbről.

De nézzük a főcélt, egy impozáns kettős nyárat, melyet 2016-ban találtam, és amelyet Gyuri ebben az évben hitelesített (akkor 800 cm-es volt). A jelenlegi méret 832 cm, vagyis 9 év alatt 32 cm-es növekedés - ha helyesen mértem.

És még egy fa Kisorosziból, egy vénic szil, mely szintén fenn van a Dendrománián. 2016-ban 426 cm-es volt, most én 465 cm-t mértem, de a sok borostyán miatt reálisabb a 456 cm, így durván 30 cm-es gyarapodás tartható reálisnak. Gyuri 2016-os fotóján látható, hogy akkor a fa még egyáltalán nem volt borostyános.

Következzen a búcsú a tájtól a Duna-parton valahol Kisoroszi és Tahitótfalu között.

Rövid beszámolók

A következő fotót kaptam egy bódvarákói platánról Daniló Esztertől. Ennek nem lehetett ellenállni.

Április végén tehát ellátogattam Bódvarákóra, hogy a nagy platánt megmérjem. A fa magánterületen áll, de sikerült megszervezni, hogy a házőrző kutyát addig  bezárják. A fa figyelemre méltóan érdekes alakú, és éppen megüti a 600 cm-t.

Útközben megálltam Miskolcon, hogy egy több mint 10 éve talált, akkor 450 cm-es, kifejezetten szép alakú (még hitelesítetlen) bálványfát megmérjek. Sajnos csak egy lefűrészelt, a talajszintből alig kiálló csonk fogadott. A már ismert bulgárföldi (Stadion utcai) nagy nyárral viszont több szerencsém volt: nemcsak megvolt, hanem tekintélyes növekedést produkált -  960 cm-es törzskerületet mértem.

Leromlásnak, ágletöréseknek nyoma sincs. A tököli nyárral esetleg ez a fa is beléphet a tízméteresek előkelő klubjába röpke 10-12 év múlva.

Magyarázó táblát is kihelyeztek a közelében. A szöveg elején 10 és fél, a vége felé pedig majdnem 10 méteres fáról olvashatunk... De nem baj. Lényeg, hogy gondját viselik a remek példánynak, amely még "ó-drávai mércével" se csekélység, nemhogy egy nagyváros peremén.

Ha Bódvarákó, onnan már csak egy kőhajítás Tornanádaska, nem lehetett kihagyni. A kastélykert elhagyatott, de bizonyos fokú ápolás nyomait azért magán viseli. A helyi lakosság apraja-nagyja kísért a bejáratig, de a kertben már egyedül voltam, fantasztikus érzés volt. Első utam a mamutfenyőhöz vezetett . Megvan, jó az állapota, alacsony kerítés védi. Siettem, most nem mértem, de újra rácsodálkoztam a mamutfenyők becsapós kinézetére. Még 5-10 méterről se gondolná listásnak az ember, ami nyilván a karcsú alak következménye.

Visszafelé egy nagyobb fa sziluettje bontakozott ki. Új fát találtam: egy 450 cm-es magas kőrist - magasnak ugyan nem magas, de kielégíti a kritériumokat.

Előző nap Gödöllőn voltam, ahonnan visszafelé a régi 3-as úton Budapest közelében megfogott a Szilasliget tábla. Miközben a kellemes asszociációkat idéző szón merengtem, már kanyarodtam is ösztönösen. Sorompó, földút, vízfolyást kísérő ligeterdő, mi kell még? A nagy fák zöme persze csokros nyár volt. Jó 800 m séta után a szerencse mégis mellém szegődött. Egy irdatlan magas fához közeledve egységes törzs bontakozott ki  sűrűből. Nem is csalódtam: 690 cm-es, teljesen egytörzsű nyár állt előttem. A magassága 40 m körüli.

Olyan igazi fekete nyár, annak minden jellemzőjével: integető lombkorona, rezgő levelek, ki- és beszálló madarak. Sokáig néztem.

Még egyszer látnom és persze mérnem kellett. Kényszeresség, újra átélés?

Ugrás Kistarcsára, ahol egy 610 cm-es fűz volt a zsákmány

Búcsúzzunk a Budapest környéki tájaktól ezzel a remek, őszi vérfüves lápréttel Nagytarcsán.

Hansági füzek

 A Hanság talán a legelhanyagoltabb tájegységünk nagy fák szempontjából. Végigböngészve a Dendrománia településneveit, nem láttam ilyet. Tavaly és az idén néhányszor jártam a Hanságba (Maglóca, Barbacs, Kóny és Bezi környékén) - olykor Sopronból visszatérve futólag, az idén novemberben pedig fő célként. A táj némiképp a szigetközivel rokon, de itt nincs nagy folyó. Vannak viszont hatalmas nyílt térségek: rétek, legelők nádasokkal és kisebb nagyobb galériaerdők. A legszembeötlőbb fák a botoló füzek, ebből nagyobbak is akadnak. Nagy nyárat nem láttam, de listás füzet többet. Most itt csak ízelítőként mutatok néhányat, ennél többet találtam, de sajnos nem mindig vittem magammal mobilt.

Néhány szó az utolsónak bemutatott fűzről, amelyik a légi fotó alapján könnyen megközelíthetőnek látszik. Tíz éve, amikor még a M85-ös út nem készült el, hangulatos legelő volt itt nádkévékkel. Autóval szépen le lehetett állni, és néhány perc alatt ott voltam a fánál (akkor 642 cm-es volt). Akkoriban egy 40 méteres jegenye is volt a csatornaparton, ezt most nem néztem. Az M85-ös megépítésével a táj átalakult, az utat sűrű kerítés védi a vadaktól, átmenni sehol sem lehet. Talán a közeli Barbacsi-tó  madárvilágát is kímélni akarták. Legelőnek, nádkévéknek már nyoma sincs, a fűz körül bozót, csalános. A fát személyes okokból is fel akartam keresni, de ez csak többszöri nekifutásra sikerült az 1,3 km-re fekvő Diána vendéglőtől. 10 év alatt több, mint 40 cm-t nőtt. A 685 cm ugyan nem gigantikus méret, de az ilyen tölgyet idéző, magas törzsű fánál mégiscsak jelentős. Egyik kedvencem.

Nagy botoló fűz Bezinél, 801 cm-es, megfelel a kritériumoknak.

Listás fűz Bezinél (605 cm).

Botoló fűz Bezinél (670 cm).

 Kandaláberes fűz Kónynál (680 cm).

Másik oldalról.

 Impozáns fűz Kóny és Barbacs között a 85-ös út közelében (47 37 50.7; 17 19 36.9).

Terpeszes törzs.

Magasan ujjszerűen elágazó.

Csarna-völgy

 Az utolsó rész egyetlen kirándulásról szól augusztus 8-án, melynek során a Csarna-völgy egy mellékágában kerestünk fel egy nagy hársat. A fára egy volt rovarász kollégám, Németh Tamás hívta fel a figyelmemet. A fotók zömét Daniló Eszter készítette

Első megálló Nagyorosziban. A közúttól néhány száz méterre tökéletes csend és nyugalom.

 Szarkaláb

Bükköny

Bernecebarátinál, közel a határhoz egy szép növésű vadkörte nyújt menedéket a tűző nap elől.

 Mellette végeláthatatlan ribizliültetvény.

 Láthatólag felhagyott, de a bokrokon sok az élvezhető gyümölcs. A termés fele elszáradt.

 Befogadó hárs a Csarna-völgyben. Méretes, de nem listás. Alant a kisvasút sínpárja - vonat rég nem jár itt. Perőcsényben vagyunk.

A völgy barátságos arca.

Rekordot döntünk a patakon átkelések számában.

A GPS-t követve alig járható szurdokvölgybe tévedünk.

Jó 400 m után feladjuk a hiábavaló küzdelmet, visszafordulunk. Közben érdekes koponya akad az utunkba, eltesszük. 

Emlősszakértő kollégám azonosítja a vadmalacot.

 Kissé szégyellem, hogy nem ismertem fel

. A valamikori Postás távíró kulcsosháza.

Nagy gyöngyházlepke

. Csíkos medvelepke. A medvelepkék többnyire éjszaka repülnek, ez nappal. Natura 2000 jelölőfaj, védett, nálunk nem ritka.

Végre feltűnik a hárs a Drinó-völgyben. Közelinek tűnik, ám még 40 métert kell mennem szintben, ami a kőszórásos-görgeteges lejtőn fárasztó mulatság. Előtte listásnak látszó sudár hegyi juhar, nem mérem, nincs rá energiám, koncentrálok a lényegre.

A hegyi juhar.

Kőszórás.

A hárs közelebbről.

Sajnos alacsonyan ágas. Kissé bemozdult kép.

 A két törzs együtt 790 cm (ezzel a legnagyobb börzsönyi hársunk lenne), de a vastagabb önmagában is jelentős méretű (556 cm).

 Búcsúkép: különleges alakú bükk a Csarna-völgyben.